2.Fejezet: Paul Ryan

Amikor a házamhoz értünk behívtam Pault...

-Gyere be!-Mosolyogtam rá kedvesen.Ő belépett és elismerően bólintott.

-Szépm a házad...-Füttyentett elismerően.

-Kösz...De nem az enyém...még...még a nagymamámé.Ő meg...kórházban van.-Mondtam és kitöltöttem egy-egy pohár üdítőt.

-Tessék!-Nyújtottam oda a poharat Paulnak.

-Kösz...-Fogadta el majd bele ivott.-Na szóval...Mi is volt az erdőben?-Kérdezte Rám nézve.

-Hát...Sétálni voltam Boscoval...És egy farkas elénk ugrott egy bokorból...Nem akart támadni vagy ilyesmi...csak érdeklődött...De akkor is annyira megilyedtem!Vagy 3x nagyobb volt mint egy normális, jóól megtermett farkas...-Mondtam.

-Ne hülyéskedj...Akkora farkas nincs is...-Nevetett fel Paul.Nevetése nem volt meggyőző.nkább ideges.-Mennem kell!-Hajtotta fel az üdítőjét majd felállt.-Itt el tudsz érni ha...van valami!-Nyújtott át egy cetlit.Majd kisietett.

-Neked is szia...-Mondtam abba az irányba nézve ahol az előbb kiment.

Már este nyolc óra volt amikor ismét lementem a konyhába, összedobni valami vacsorát.

Épp egy nagy pohár vizet kortyolgatva bámultam ki az ablakon amikor megpillantottam kint valamit vagy valakit a sötétségben.

Összerezzentem...

Fogalmam sincs miért de az ajtóhoz rohantam és kivágtam azt...Egy szál pólóban és farmerban rontottam ki az éjszakai, csípős levegőre.

Kint nem láttam semmit és senkit.Már kezdtem azt hinni hogy csak képzelődtem amikor közvetlenül előttem megrezzent a bokor és egy ismerős alak jelent meg a félhomályban...Paul volt az.

-Paul!A szívbajt hoztad rám!-Mondtam majd mosolyt erőltettem az acomra.-Mit keresel itt ilyenkor?-Néztem körül.

-Csak...Hiányoztál és kész...-Vonta meg a vállát.-Ja...És bocs hogy csak úgy elmentem...Sajnálom!-Mondta majd elővette a boci szemeit.

-Oké...Felejtsük el...Jó?-Mosolyogtam rá kedvesen.-Gyere be!-Mondtam majd ketten elindultunk be a házba.

Leültünk a nappaliba én meg két pohár kólával jöttem vissza.

-Mi az?Min mosojogsz?-Kérdezte egy idő után Paul rám nézve.

-Semmi...Csak...Te is hiányoztál...Nekem...-Pirultam el.

-Hm...ezt megjegyzem...-Vigyorodott el Paul.-Elena...

-Hm?-Néztem rá.

Látszott rajta hogy nagyon küzd valamivell majd rámnézett és elpirult...-Holnap...n-nem jönnél el v-velem a ba-barátaimhoz?-Dadogta zavartan.Nagyon zavarban volt.Szemét lesütötte.

-De...Szívesen!-Mosolyogtam rá kedvsen.

-Oké...-Bólintot majd megkönnyebbülten felsóhajtott.-Köszi.

-Ugyan!Meg szeretném ismerni a barátaidat is...Biztos olyan rendesek és aranyosak mint te.-Mosolyogtam kedvesen rá.

Elmosolyodott.-Nézd...Most mennem kell őrjá...-Kezdett bele de nem fejezte be a mondatot.-Dolgom van.-Mondta inkább majd felállt.-Kösz a kólát és...minden mást...Holnap reggel tízre jövök érted.-Mondta majd elindult az ajtó felé.

-Paul!-siettem utána és egy puszit nyomtam az arcára...fogalmam sincs miért tettem ezt...-Nem kell csengetned...-Mosolyogtam rá.

-Oké.-Mondta majd megölelt.-Jó éjt!-Mondta.Az ajtónál megállt.-Akkor holnap.-Mosolygott rám majd elment.

Mondhatom az este alig ha négy órát aludtam...Izgultam de nagyon-nagyon vártam már hogy megismerjem Paul barátait...