-Hát jó...Csak szóltunk.-Mondta Emett majd hátat fordított és számomra láthatatlanná vált.
Nem szóltunk semmit csak álltunk ott...
-Megjött Kim...-Mondta Jared majd ment is a piros Volvo felé.Amiből egy szőke hajú lány szállt ki.
Mind leültünk a kertben.
-Elena, Te még nem ismered Kimet...Kim Ő itt Elena, Paul lenyomata.-Húzott maga mellé Jared egy szőke hajú, mosolygós lányt.
-Áh szia!-Álltam fel.-Elena Parker.-Mosolyogtam rá.
-Szia, Kim Lewis.-Mosolygott vissza.
Vissza ültem Pul mellé, Kim és Jared pedig leültek Embry mellé.
-Ideje lemenni a partra, Fiúk, Lányok.-Mondta Sam.
Lementünk a partra.
Már este nyolc óra volt.A tűz már égett.
Leültünk a farönkökre amiket a fiúk vontattak oda délután.
Aztán jött az első kör pia: Dán Vodka.
Lehúztuk...Meg sem kottyant.Régebbi életemben elég sokat jártam bulizni a barátnőimmel és elhihetitek hogy ott sem spóroltunk a piával...
A bulit mindenki élvezte kivéve egy embert...Leaht.Ő magába zárkózottan ült, külön a többiektől.
-Szegény...-Suttogtam magam elé.
-Mondtál valamit?-Fordult oda hozzám Paul.Megráztam a fejemet.
Negyed három volt már...
Akkor jött a...sokadik kör pia...Nagy nehezen megittuk.
-Kezdek álmos lenni...-Mondtam Paulnak.
A csapat lassan szállingózni kezdett.Először Kim és Jared...Aztán Embry.Lassan már Emily is készült haza menni.
-Mennyünk mi is.-Állt fel Paul.Ő nem ivott mivel vezetett.
-Oké...-Álltam fel.Odamentem Emilyhez elköszönni.
-Mi megyünk...Köszönjük a bulit...Nagyon jól éreztem magamat!És szerintem Paul is.-Sandítottam hátra.Paul Sammel beszélt.
-Mi is már készülünk haza...Elég fáradtak vagyunk.-Mosolygott Emily.-Nincs mit köszönni...Máskor is gyertek!!!-Kötötte a lelkemre.
-Oh szerintem nem kell ezt kétszer mondani...Jövünk amikor hívtok.-Mondtam.-Na szia!
-Sziasztok!-Intett Emily.
-Mehetünk?-Lépett oda hozzám Paul.
-Ja...Álmos vagyok...-Sóhajtottam.
Elindultunk a kocsihoz.
-Elena!Paul!-Kiáltott utánnunk valaki.Megfordultunk és a szemem elkerekedett.Leah tartott felénk.
Odaért hozzánk...-Szóval Elena...Sajnálom a mait...Belátom hülye voltam...Bocsánat...A beszólásokért és minden másért...-Mondta lesütött szemmel.
-Semmi baj Leah...Megértelek...-Mondtam.-Kezdjük előlről a dolgokat és felejtsük el ezt a mai kis malőrt.-Mosolyogtam rá.
-Köszi...-Mosolygott vissza.-Na...Nem tartalak fel Titeket.-Mondta és hátat fordított.Vissza ment a többiekhez.
Beültünk a kocsiba.
-Na jó...Nekem ez már sok...-Dőltem hátra.
-Nekem is...Ismerem Leaht...Nem olyan fajta hogy hipp-hopp bocsánatot kér...Áh.-Temette kezeibe az arcát Paul.
-Még az álom is ki ment a szememből...De azért menyjünk haza...-Mondtam.Paul indított.
Fél óra múlva már a házam előtt álltunk meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése