A csengő éles sivítása keltett.
Kikászálódtam az ágyból, felvettem a köpenyemet és lementem ajtót nyitni.
Kinyitottam az ajtót és egyből elillant az álomittasságom.Vicky állt az ajtóban.
-Szia Vick...Mt keresel itt?-Kérdeztem közben beljebb tessékeltem.
-Jaj Elena!Nem tudom mi van velem...-Mondta és leült velem a nappaliba.-Amióta az a fiú megharapott...
-Hogy mi?!-Harsantam fel.-Megharapott?-Egy dolgot tudtam: Ez a bizonyos fiú...Vámpír!
-Elena!-Dübörgött le a lépcsőn Paul.-Vámpír!...-Mondta.Mikor leért a lépcsőn megpillantotta Vickyt és remegni kezdett.
-Ne Paul!Ő a legjobb barátnőm!-Pattantam fel.
-Vámpír?!-Állt fel Vicky is.-Én nem...
Odamentem Paulhoz és gyengéden megragadtam a karját.-Kérlek Paul...Uralkodj magadon...Nem engedem meg hogy megöld Vickyt.-Suttogtam majd átöleltem.A remegése csillapodni kezdett és Vicky is visszaült a kanapéra.Paul és én is leültünk.
-Mondd el mi történt aznap amikor megharapott...-Kértem Vickyt.-Mindent mondj el...
-Hát...Egy buliba mentem tegnap...És ott találkoztam egy sráccal.Hosszú, kb. vállig érő szőkés haja volt és...vérvörös szemei...Mondhatnám úgy is hogy...szinte azonnal bele szerettem...Egész este Őt figyeltem...Le sem vettem róla a szememet.De Ő sem rólam...Aztán már meguntam a bult és kimentem a parkolóba...Úgy éreztem ha bent maradok megőrülök Tőle...Egyszer csak a hátam mögött megszólalt valaki...-Hunyta le a szemét Vicky.-Megfordultam és Ő volt az...Elmentünk együtt, be az erdőbe és...Megcsókolt...Csókolózni kezdtünk amikor...Megharapott...Iszonyú fájdalmat éreztem, szinte égtem belűlről.Aztán mintha elvágták volna megszűnt.A szobámban ébredtem fel, a harapás nyom eltűnt és ami a legrosszabb...-Nyelt nagyot.-Vágyom a vérre...-Suttogta.
Szemei hirtelen vörösek lettek.Rám meredt...
-Mit csináljunk most Paul?-Kérdeztem.
-Öljetek meg...-Suttogta Vick.
-Ezer örömmel!-Mondta Paul.
-Állj!Elég legyen Paul!Itt senki nem fog megölni senkit!-Mondtam határozottan.-Hívd fel Samet...Tudnia kell a dologról.-Mondtam.
-Jó ötlet...-Morogta Paul majd ment és felhívta Samet.
Néhány perc múlva jött is vissza.
-Sam azt mondta hogy vigyük el Cullenékhez.Ők már a határnál várni fognak ránk...-Mondta Paul.
Tíz perc alatt magamra kaptam a ruháimat és Paul is pillanatok alatt felöltözött.
Aztán indultunk is...Paul kocsijával mentünk.Ő vezetett.
Én hátra ültem Vickyvel.
-És a srác nem mondta a nevét?-Kérdeztem út közben.
-Nem...-Rázta meg a fejét Vick.-Most Én...Vámpír vagyok?-Kérdezte Vicky.
-Igen.És most elviszünk egy olyan családhoz akik vámpírok de nem emberi vért hanem állati vért isznak...Vegetáriánusok.-Mondta Paul majd bekanyarodott az erdőbe.
Fél óra autózás után megálltunk az elhagyatott út közepén.Előttünk egy ezüst színű Volvo állt.
Két fiú és egy lány jött elénk.Az egyik srácot felismertem, Emett volt az.
-Üdv...-Intett a másik fiú.
-Szia Edward...-Köszönt Paul.
Vickyt magam mellé húztam.
-Ő az...-Mondta Paul Vickyre nézve.
-Vicky Donawon vagyok...-Mondta halkan Vick.-Maguk Cullenék?
-Igen.Üdvözöllek...A nevem Edward Cullen...Ő itt az öcsém Emett és a húgunk Alice.
-Szia!-Integetett mosolyogva az aprócska termetű lány.-Alice Cullen vagyok!-Mondta majd Rám nézett.-Te pedig biztos Paul lenyomata vagy.Elena ugye?
-Igen...Szia!-Mondtam.
-Gyertek!Mennyünk!-Mondta Edward, Vickyt maga mellé húzva.
-Edward...Kérlek vigyázzatok Vickyre...-Mondtam.
-Ne aggódj Elena, a barátnőd 100%-ig biztonságban lesz nállunk.-Mosolygott rám kedvesen.
-Bizony!-Bólogtott Alice.
-Köszönöm...-Mondtam majd Paullal elindultunk a kocsija felé.-Szia Vicky!-Intettem hátra Vickynek.Majd beültünk a kocsiba és elhajtottunk.
-Szerinted minden rendben lesz vele?...-Kérdeztem Paultól.
-Biztosan.Cullenékban megbízok...Még ha vámpírok is...Nagyon rendesek és melegszívűek...-Mondta Paul.
-Köszönöm Paul...Hogy...Nem bántottad Vickyt...-Mondtam.-Tudod...Ő a legjobb barátnőm...És az egyetlen is...
-Nincs mit.Érted bármit megtennék.-Mondta és megfogta a kezemet.
-Szeretlek!-Mondtam.
-Én is Téged...-Mondta Ő is majd szó nélkül mentünk tovább...
jó gyorsan átváltozott
VálaszTörlésígy sikerült:)
VálaszTörlés