-Nem tudom...Unatkozok...És a sráccokkal lemegyünk a partra...Lesz egy buli holnapután.Tábortűz, mi és a srácok bevé...a srácok barátnői.-Mondta gyorsan.Eljönnél...Velem?-Kérdezett vissza.
-El...Ha nem gond...-Mondtam mosolyogva.
-Ugyan!Jöhetsz...Velem!-Mondta.Majd leparkolt a házam előtt.
Kiszálltam és benéztem a kocsi ablakon.-Bejössz?-Mosolyogtam rá mire bólintott.Kiszállt és bezárta a kocsiját.Együtt bementünk a házba.
Bosco már az olvasó fotelemben feküdt és aludt.
Én és Paul leültünk a kanapéra.
-Nagyon jól éreztem ma magam...Veletek...Vagyis...Veled.-Sütöttem le a szememet.
-Én is Veled.Jó gyorsan elszállt ez a nap...tizenegyre értünk oda és tízre vagyunk itt...-Mondta a fali órára nézve.
-Igen.-Bólintottam.-Sírni tudnék hogy vége a napnak...
-Még nincs vége.-Mondta Paul.Majd mélyen a szemembe nézett.
-Nincs...-Suttogtam és én is belefúrtam a tekintetemet az övébe.
Úgy voltunk percekig, mégnem közeledni kezdett felém.Vágytam a csókjára...Nem ismertem még annyira...de én nem éreztem így.Úgy éreztem mint ha több ezer éve ismerném.Ajkai rátapadtak az enyémre.Ő hátra dőlt én meg rá másztam...Szeretem őt, hiába "idegen".Az ölében ültem és csókolóztunk.Egyszer csak lelökött magáról.Egyenesen maga mellé és felállt.
-Ezt nem kellett volna...-Mondta majd elsietett.
-Paul!-Szaladtam utána.Amikor kiértem csak egy szürke árnyat láttam eltűnni az erdőben.-Paul...-Suttogtam mostmár magamnak.Néhány perc múlva vissza ballagtam a házba.Lezuhanyoztam ettem néhány falatot aztán Boscoval a sarkamban felmentem a szobámba.
Azonnal elaludtam...
-Ne!!!-Ordítottam fel.Felültem zihálva az ágyamba.Hideg verejték folyt végig a hátamon.Szörnyű álmom volt!
Két farkas, egy vörös és egy szürke küzdött az erdőben egy tisztáson.Én a tisztás szélén, egy fa mögött álltam és végig néztem az egészet.Aztán a vörös farkas nyert.A szürke vérbe fagyv feküdt a földön.Aztán a farkasok eltűntek és két embe volt ott.Paul és Jake.Paul a földön feküdt, holtan.Jake mellette állt és elégedetten vigyorgott.Paul torka át volt harapva...
Ekkor ébredtem fel...
Szörnyű volt...
Ránéztem az órámra: 2:53.
-Ahh.-Dőltem vissza az ágyba.
Ekkor egy ablak kicsapódott.A szél hangosan süvítve jött be a szobába.
Odarohantam az ablakhoz és becsuktam.
Megfordultam.Pont az erkélyemmel szemben álltam és egy sötét árnyat pillantottam meg.
Lassa oda mentem.Aztán...Paul!Paul nézett be az ablakon.Kinyitottam az erkély ajtót.
-Mit keresel Te itt?-Kérdeztem szemeimet dörzsölgetve.
-Csak...Látni akartalak...-Mondta.
Bejött velem a szobába.
Fáztam mivel egy rövid (és ha azt mondom hogy rövid akkor tényleg naagyon rövid) nadrág és egy top volt rajtam.Leültem az ágyamra és metakartam hideg lábaimat.Paul mellém ült az ágy szélére.
-Nézd...Én úgy...úgy sajnálom hogy megcsókoltalak...Nem akartam, nem kellett volna.-Mentegetőzött de én mosolyogva megráztam a fejemet.
-Nem Paul...Én is akartam.-Mondtam.
-Tényleg?-Csillant fel a szeme.
-Igen.-Mondtam határozottan és bólintottam egyet.Közelebb hajoltam Paulhoz.Karjaimat nyakába fonva megcsókoltam.
Most én dőltem hátra, magammal rántva Pault.
-Én...Szeretlek Tégen!-Suttogtam a fülébe miközben szorosan magamhoz öleltem.
-Én is...Téged.-Mondta.-Csak féltem bevallani...-Mondta zavartan.
Erre elmosolyodtam és újra megcsókoltam.Mindennél jobban vágytam forró és puha ajkaira, finom érintésére és minden másra ami hozzá tartozott...
-Elena...Te...annyi mindent nem tudsz még rólam...-Ült fel Paul.
-Akkor mondd el!-Ültem mellé és biztatóan megfogtam a kezét.
Még nem gondoltam volna milyen mesének, történetnek állok elébe...Egy olyan történetnek amely fenekestől felforgatja eddgi életemet.Ami titkokat és izgalmat hoz unalmas életembe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése