3.Fejezet: Ház az erdőben

Reggel nagyon elaludhattam mert egy elég érdekes kép tárult elém amikor felébredtem...

-Jó reggelt álomszuszék!-Mosolygott rám Paul az ágyammal szemben lévő kanapén üldögélve.

-Mennyi az idő?-Mormogtam majd az órámra néztem. 9:47.-Uh bocs, elaludtam!-Mondtam majd kipattantam az ágyból.

-Hé-hé!Semmi baj!-Állt fel Paul.-Készülj el nyugodtan, megvárlak.-Mondta én meg a ruháimmal a kezemben berohantam a fürdőbe.

Gyorsan lezuhanyoztam, kivasaltam a hajamat, kisminkeltem magamat (nem túl erősen, csak szemceruza, szájfény,korrektor, alapozó és szemhélypúder).Felkaptam ruháimat amiket már tegnap ki is választottam.

Egy lila púló amin egy felirat volt: "Hug Me!" és egy széttárt karú rózsaszín szív, mosolygós arccal.Egy sötét farmer, egy lila tornacipő és a fekete, adidas pulcsim.Készen robbantam ki a fürdőből.Felkaptam a mobilomat az éjjeli szekrényemről, lementem a földszintre ahol már Paul várt rám.Fogtam a táskámat és a fekete bőrkabátomat és kimentünk.A ház előtt egy fekete Land Rover terepjáró állt.Nem gondoltam volna hogy Paulnak ilyen kocsija legyen...

-Hú ha!-Néztem a kocsira majd elismerően bólintottam.-Szép, hozzád illik!

-Kösz...-Vonta meg a vállát.-Jó sokáig spóroltam rá...és azért a szüleim is beszálltak...

Beszálltunk a kocsiba.Paul indított.

-Mesélj valamit magadról, az életedről.-Szólaltam meg egy idő után.

-Hát...húsz éves vagyok, van egy öcsém, Frank.Az anyám és Frank New Yorkban élnek...Az apám...egy éve halt meg.-Mondta.-És te?

-Tizennyolc éves vagyok, a szüleim és a bátyám, David meghaltak egy autóbalesetben...Már csak a nagyi maradt nekem de Ő is kórházban van...És persze ott van még Bosco...A szüleimtől kaptam...Akkor voltunk utoljára együtt...Több nem jut eszembe...Ja...Texasból költöztem ide.Úgyhogy...egy cowgirl-lel hozott össze a sors!-Mondtam és úgy csináltam mint ha egy lasszót pörgetnék.-Yeeha!-Mondtam mire mind a kettőnkből kirobbant a röhögés.

Jó kedvűen szálltunk ki a kocsiból egy kicsi erdei ház előtt.

-Öhm...Elena!-Bökött oldalba Paul majd közelebb hajolt.-Ne nézd Emily arcát, dühíti Samet.-Mondta majd tovább indult.

Nem értettem miért mondja ezt de úgy éreztem hamarosan megtudom...

Paul kurjantott egyet majd bement a házba, maga után húzva engem is.

-Paul!Elena!-Fordult felénk egy lány.Ledöbbentem a látványtól.Arca jobb oldalán egy hatalmas heg húzódott.A szemétől egészen az álláig.Gyorsan lekaptam arcáról a tekintetemet és mosolyogni kezdtem.

-Paul...-Szólalt meg mögöttünk egy kemény hang.Megfordultam és egy nagy férfi állt mögöttünk.Ugyan olyan izmos mint Paul.-Ő az?...-Kérdezte Rám pillantva.

-Igen, Sam.-Bólintott Paul.

-Szia, Sam vagyok.-Mosolygott Rám kedvesen.-Emily a jegyesem.-Nézett el a vállam fölött.

-Üdv...Elena vagyok, Elena Parker.-Mutatkoztam be majd viszonoztam a mosolyt.

Ekkor Sam mögött négy srác jelent meg.Mind bejöttek a házba és leültek az asztalhoz.

-Elena, Ők itt a legjobb barátaim.-Mondta a fiúk felé fordulva.-Jacob, Seth, Embry, Quil, Jared és Samet már ismered.-Mutogatott végig rajtuk.

-Hello!Szia!Hali!-Köszöntek a fiúk.

-Sziasztok, Elena Parker vagyok.-Intettem nekik mosolyogva.

A fiúk felálltak z asztaltól majd kimentek.

-Elena, jössz Te is a partra?-Kérdezte Jacob.

-Igen...-Bólintottam.

Jacobbal kimentünk a többi fiú után.

Paul is hátrajött hozzám és Jakehez.-Mi a téma?-Kérdezte.

-Csak...érdeklődök, hogy mindig olyan bolond vagy-e mint velem szoktál lenn.-Vigyorogtam rá szemtelenül.

-Nem!-Rázta meg a fejét hevesen Jake.-Még bolondabb!-Mondta majd meglökte Pault.

-Hé!Nem is annyira!-Lökött vissza Paul.

-Ja...Csak ha jó nőt látsz mi?-Vgyorodott el Paul majd hátrébb ugrott amikor Paul meg akarta lökni.

Én végig nevettem rajtuk.

Amikor ismét kuncogva sétáltunk tovább Jake ismét megszólalt: -Öhm...Elena!...Ti ketten bevé...-Kezdett bele de Paul nyakon vágta.

-Nem...csak barátok vagyunk!-Mondta gyorsan Paul.Szemei rávillantak Jakere aki vette a lapot...Csak én nem tudtam hogy milyen lapot...

-Igen...Még csak barátok vagunk.-Bólintottam.

Paul szeme megcsillant a "még" szócskánál.

Én akkor kapcsoltam...-Ohh...Ez megint hülyén jött ki!-Sóhajtottam.

-Már hozzá szoktunk!-Bökött oldalba Paul.

-Kösz!-Öltöttem rá nyelvet.

Sokat nevettünk és nagyon megkedveltem mindenkit.

Már ideje volt haza mennem...

-Ideje lenne mennem.Későre jár.-Mondtam majd Paulra néztem.-Elvinnél?

-Aha, gyere!-Állt fel a székről.-Majd még jövök.-Intett Paul.-Vagyis...Jövünk.

-Csak ügyesen Paul Cica!-Kiáltott utánunk Embry a nappaliból.

-Hé, Elena!-Jött oda hozzám Emily majd megölelt.-Remélem majd még jössz.-Mosolygott Rám.

-Oh hát ez nem rajtam múlik áám!-Mondtam.-Ha hívtok szívesen.-Bólintottam.

-Oké!Akkor te mindig hívva leszel, akkor jössz amikor akarsz.-Mondta Emily.-Szia!

-Köszönöm a vendéglátást, sziasztok!-Intettem még utoljára majd Paullal kimentünk a kocsihoz és elindultunk...