-Nagyi alaposan meg fog lepődni hogy nem egyedül megyek...-Mosolyodtam el.
Paul is mosolyra húzta a száját.A lift megérkezett, mi beszálltunk és indultunk is.
A nyolcas szoba előtt megálltam.-Gyűjts erőt, itt vagyunk...-Vigyorogtam Paulra.
Ő csak bólintott és kinyitotta nekem az ajtót.
-Szia Nagyi!-Köszöntem a nagyinak aki fáradtan rám mosolygott.-Nagyi...Hoztam neked valakit...-Mondtam és behúztam Pault.-Ő itt Paul.A barátom.
-Jó napot!-Mosolygott Paul nagyira.
-Sziasztok!-Ült fel Nagyi az ágyban.-Örülök hogy megismerhetlek.-Mondta mosolyogva.
-Én örülök hogy megismerhetem...-Ült le mellém Paul egy székre.
-És mióta vagytok együtt?-Kérdezte Nagyi kíváncsian.
-Nem olyan rég óta...De...Nagyon szeretjük egymást és ez komoly...komoly kapcsolat...Paul már...nálam...vagyis nálunk lakik.-Vallottam be elpirulva.
-Remek!-Csapta össze Nagyi a tenyerét.-Úgy is elkél az erős férfi kéz a ház körül.-Mondta.-De Paul...Nagyon vigyázz az én kicsi Unokámra ám!
-Óó...Arra nincs gond!-Böktem oldalba Pault.-Nagyon vigyáz Rám és segít mindenben.-Mosolyogtam.
-Akkor jó.Bízom bennetek.-Bólintott Nagyi.-És...Mi a mai programotok?-Terelte el a témát.
-Hát...Szerintem lemegyünk a partra.A barátokhoz...Holnap lesz egy kis buli.Tábortüzes, óceánpartos...-Vontam vállat.
-Érezzétek jól magatokat.-Mondta.
-És amúgy hogy vagy ma?-Fogtam meg a kezét.
-Jól-jól...Bár fáj az oldalam és rettentően álmos vagyok a gyógyszerektől.
-Jaaj Nagyi...Már várunk haza...-Sóhajtottam.
Egy kicsit még beszélgettünk, de egy fiatal nővér beszólt hogy vége a látogatási időnek.
-Mennünk kell Nagyi.Jövök amint tudok.-Mondtam és egy puszit nyomtam a homlokára.-Gyógyulj meg hamar!-Mondtam.
Paul a hejére vitte a székeket aztán indultunk is.
-Sziasztok!-Intett Nagyi.
-Nagyon aranyos.-Mondta Paul amikor kiértünk a parkolóba.-Az unokája hasonlít rá.-Karolta át a derekamat.
-Köszi...És igen...Ő is olyan meggondolatlan, önfejű és visszahúzódó mint én.-Nevettem fel.
Beültünk a kocsiba és a partot vettük irányba.
-Miért lesz amúgy a buli?Valami szülinap vagy mi?-Kérdeztem egy idő után.
-Nem...Hát...Jarednek nem kell ok hogy bulit csináljon...de ez a buli neked és nekem lesz összehozva...A Bevésődésünk örömére.-Vont vállat Paul.
-Minek a milyére?-Vontam fel a szemöldökömet.
-Bevésődés...Ja...Még nem meséltem róla.Ez a farkasoknál olyan mint az első látásra szerelem.Csak sokkal erősebb és egy életre szól.Így találjuk meg a párunkat.Te az én Lenyomatom vagy ami azt jelenti hogy be vagyunk vésődve egymásba.-Magyarázta el röviden és tömören Paul.
-Hogy én ezen miért nem lepődöm meg...-Nevettem fel.-Szeretlek!-Mondtam és megpusziltam az arcát.
Megálltunk a part szélén.
Kiszálltunk és lesétáltunk kéz a kézben a vízhez.
-Hé!Sziasztok!-Kiáltott oda nekünk Embry.
-Szia!-Mosolyogtam rá.
-Héé...Ti ketten?-Nézett kezünkre kaján vigyorral.
-Igen és már mindent tudok Embry.-Válaszoltam Paul helyett.
-Gratulálok, Miss Lenyomat!-Mondta Embry.
-Hé sziasztok!-Köszöntek ránk a többiek.
-Sziasztok srácok!-Intett Paul.
-Sziasztok!-Mosolyogtam rá az érkezőkre.
-Hallottam tudsz mindenről, Elena.-Fordult felém Sam.-Remélem tudod, hogy mostmár Te is felelsz a falkáért és hozzánk tartozol.
-Igen...És köszönöm hogy bíztok bennem.-Mondtam és bólintottam.-Öhm...Emily merre van?-Kérdeztem inkább.
-Ő otthon maradt.Itt van Leah...-Mondta.-Az unokahúga...Paul...volt barátnője.-Nézett Paulra.
-Hogy mi van?!-Kapta fel a fejét Paul.-Mit keres itt?!
-Holnap Ő is jön a buliba...-Vont vállat Sam.-Reméljük nem fog balhézni...
-Reméld is...-Sóhajtott Paul.
-Bocs...De Én nem vagyok képben...Valaki elmagyarázná nekem?-Kérdeztem.
-Az a tyúk nem százas ennyi...-Mondta Embry.
-Tudod...Leah és Én együtt voltunk két évig...Mindenki azt hitte hogy Ő az Én bevésődésem de nem...Nem éreztem azt ránta mint irántad.Elég csúnyán váltunk el...Azóta nem is volt itt La Pushban...Ennek már több mint fél éve.
-Uh...ÉS a "Balhézás" szó alatt mit értetek?-Nyeltem nagyot.
-Hát...Röviden és tömören: Utálni fog Téged...És ezt ki is fogja mutatni.-Mondta Paul.
-Ő is...farkas?-Tettem fel számomra a leginkább furdaló kérdést mire bólntás volt a válasz.
-Ez ki fog nyírni engem...-Kezdtem pánikba esni.-Meg fog ölni, szét fog tépni...-Pánikoltam.
-Dehogy, Elena!Megvédelek, emlékszel?-Karolt át Paul.
-Igen...-Mondtam és ezzel le is zártuk a témát...A nap hamar elszállt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése