Megnyílt a főblogom

Sziasztok!

Megnyílt a főblogom.

Itt bármely kérdésetekre válaszolok.

Katt rá!

www.gooofy-foblog.blogspot.com

12.Fejezet: Látogató

Mikor haza értünk a ház előtt már természetesen ott állt a Quilute fiúk furgonja.

Jake, Jared, Embry és sam kiszálltak belőle.

-Sziasztok!-Intett felénk sam majd a többiek is.

-Sziasztok Srácok!-Motyogtam majd Paul is intett.

-Érdeklődn jöttünk...Hogy van az újszülött?-Kérdezte Embry.

-Milyen újszülött?!-Néztem Embryre.

-Tudod...Így hívják az új vámpírokat...-Mondta Sam.-Mi van vele?

-Megvan...-Vontam vállat.-Átadtuk Cullen-éknek...Remélem jól van és lesz is...

-Ne aggódj, Elena!Cullen-ék vigyáznak rá!-Mondta Jake.

-Aha...-Vontam vállat majd az ajtóhoz mentem.Kinyitottam majd a srácokkal együtt bementünk.

***

Sziasztok!

Remélem megértitek, de most, melegben nem igazán van kedvem itt gépelgetni.

Amint tudom, befejezem!

Megértéseteket és türelmeteket köszönöm!

GoOofy

!

11.Fejezet: A vámpír lány

Amint felértünk a szobámba, levetkőztem és átvettem a pizsimet.Paul is ugyanígy tett.Aztán bezuhantunk az ágyba és el is aludtunk.

A csengő éles sivítása keltett.

Kikászálódtam az ágyból, felvettem a köpenyemet és lementem ajtót nyitni.

Kinyitottam az ajtót és egyből elillant az álomittasságom.Vicky állt az ajtóban.

-Szia Vick...Mt keresel itt?-Kérdeztem közben beljebb tessékeltem.

-Jaj Elena!Nem tudom mi van velem...-Mondta és leült velem a nappaliba.-Amióta az a fiú megharapott...

-Hogy mi?!-Harsantam fel.-Megharapott?-Egy dolgot tudtam: Ez a bizonyos fiú...Vámpír!

-Elena!-Dübörgött le a lépcsőn Paul.-Vámpír!...-Mondta.Mikor leért a lépcsőn megpillantotta Vickyt és remegni kezdett.

-Ne Paul!Ő a legjobb barátnőm!-Pattantam fel.

-Vámpír?!-Állt fel Vicky is.-Én nem...

Odamentem Paulhoz és gyengéden megragadtam a karját.-Kérlek Paul...Uralkodj magadon...Nem engedem meg hogy megöld Vickyt.-Suttogtam majd átöleltem.A remegése csillapodni kezdett és Vicky is visszaült a kanapéra.Paul és én is leültünk.

-Mondd el mi történt aznap amikor megharapott...-Kértem Vickyt.-Mindent mondj el...

-Hát...Egy buliba mentem tegnap...És ott találkoztam egy sráccal.Hosszú, kb. vállig érő szőkés haja volt és...vérvörös szemei...Mondhatnám úgy is hogy...szinte azonnal bele szerettem...Egész este Őt figyeltem...Le sem vettem róla a szememet.De Ő sem rólam...Aztán már meguntam a bult és kimentem a parkolóba...Úgy éreztem ha bent maradok megőrülök Tőle...Egyszer csak a hátam mögött megszólalt valaki...-Hunyta le a szemét Vicky.-Megfordultam és Ő volt az...Elmentünk együtt, be az erdőbe és...Megcsókolt...Csókolózni kezdtünk amikor...Megharapott...Iszonyú fájdalmat éreztem, szinte égtem belűlről.Aztán mintha elvágták volna megszűnt.A szobámban ébredtem fel, a harapás nyom eltűnt és ami a legrosszabb...-Nyelt nagyot.-Vágyom a vérre...-Suttogta.

Szemei hirtelen vörösek lettek.Rám meredt...

-Mit csináljunk most Paul?-Kérdeztem.

-Öljetek meg...-Suttogta Vick.

-Ezer örömmel!-Mondta Paul.

-Állj!Elég legyen Paul!Itt senki nem fog megölni senkit!-Mondtam határozottan.-Hívd fel Samet...Tudnia kell a dologról.-Mondtam.

-Jó ötlet...-Morogta Paul majd ment és felhívta Samet.

Néhány perc múlva jött is vissza.

-Sam azt mondta hogy vigyük el Cullenékhez.Ők már a határnál várni fognak ránk...-Mondta Paul.

Tíz perc alatt magamra kaptam a ruháimat és Paul is pillanatok alatt felöltözött.

Aztán indultunk is...Paul kocsijával mentünk.Ő vezetett.

Én hátra ültem Vickyvel.

-És a srác nem mondta a nevét?-Kérdeztem út közben.

-Nem...-Rázta meg a fejét Vick.-Most Én...Vámpír vagyok?-Kérdezte Vicky.

-Igen.És most elviszünk egy olyan családhoz akik vámpírok de nem emberi vért hanem állati vért isznak...Vegetáriánusok.-Mondta Paul majd bekanyarodott az erdőbe.

Fél óra autózás után megálltunk az elhagyatott út közepén.Előttünk egy ezüst színű Volvo állt.

Két fiú és egy lány jött elénk.Az egyik srácot felismertem, Emett volt az.

-Üdv...-Intett a másik fiú.

-Szia Edward...-Köszönt Paul.

Vickyt magam mellé húztam.

-Ő az...-Mondta Paul Vickyre nézve.

-Vicky Donawon vagyok...-Mondta halkan Vick.-Maguk Cullenék?

-Igen.Üdvözöllek...A nevem Edward Cullen...Ő itt az öcsém Emett és a húgunk Alice.

-Szia!-Integetett mosolyogva az aprócska termetű lány.-Alice Cullen vagyok!-Mondta majd Rám nézett.-Te pedig biztos Paul lenyomata vagy.Elena ugye?

-Igen...Szia!-Mondtam.

-Gyertek!Mennyünk!-Mondta Edward, Vickyt maga mellé húzva.

-Edward...Kérlek vigyázzatok Vickyre...-Mondtam.

-Ne aggódj Elena, a barátnőd 100%-ig biztonságban lesz nállunk.-Mosolygott rám kedvesen.

-Bizony!-Bólogtott Alice.

-Köszönöm...-Mondtam majd Paullal elindultunk a kocsija felé.-Szia Vicky!-Intettem hátra Vickynek.Majd beültünk a kocsiba és elhajtottunk.

-Szerinted minden rendben lesz vele?...-Kérdeztem Paultól.

-Biztosan.Cullenékban megbízok...Még ha vámpírok is...Nagyon rendesek és melegszívűek...-Mondta Paul.

-Köszönöm Paul...Hogy...Nem bántottad Vickyt...-Mondtam.-Tudod...Ő a legjobb barátnőm...És az egyetlen is...

-Nincs mit.Érted bármit megtennék.-Mondta és megfogta a kezemet.

-Szeretlek!-Mondtam.

-Én is Téged...-Mondta Ő is majd szó nélkül mentünk tovább...

10.Fejezet: A buli

-Nos...A fiúk mindig mellettük vannak...Nem kell őket sem félteni.-Mondta Sam.Habár ez számomra nem volt túl meggyőző...

-Hát jó...Csak szóltunk.-Mondta Emett majd hátat fordított és számomra láthatatlanná vált.

Nem szóltunk semmit csak álltunk ott...

-Megjött Kim...-Mondta Jared majd ment is a piros Volvo felé.Amiből egy szőke hajú lány szállt ki.

Mind leültünk a kertben.

-Elena, Te még nem ismered Kimet...Kim Ő itt Elena, Paul lenyomata.-Húzott maga mellé Jared egy szőke hajú, mosolygós lányt.

-Áh szia!-Álltam fel.-Elena Parker.-Mosolyogtam rá.

-Szia, Kim Lewis.-Mosolygott vissza.

Vissza ültem Pul mellé, Kim és Jared pedig leültek Embry mellé.

-Ideje lemenni a partra, Fiúk, Lányok.-Mondta Sam.

Lementünk a partra.

Már este nyolc óra volt.A tűz már égett.

Leültünk a farönkökre amiket a fiúk vontattak oda délután.

Aztán jött az első kör pia: Dán Vodka.

Lehúztuk...Meg sem kottyant.Régebbi életemben elég sokat jártam bulizni a barátnőimmel és elhihetitek hogy ott sem spóroltunk a piával...

A bulit mindenki élvezte kivéve egy embert...Leaht.Ő magába zárkózottan ült, külön a többiektől.

-Szegény...-Suttogtam magam elé.

-Mondtál valamit?-Fordult oda hozzám Paul.Megráztam a fejemet.

Negyed három volt már...

Akkor jött a...sokadik kör pia...Nagy nehezen megittuk.

-Kezdek álmos lenni...-Mondtam Paulnak.

A csapat lassan szállingózni kezdett.Először Kim és Jared...Aztán Embry.Lassan már Emily is készült haza menni.

-Mennyünk mi is.-Állt fel Paul.Ő nem ivott mivel vezetett.

-Oké...-Álltam fel.Odamentem Emilyhez elköszönni.

-Mi megyünk...Köszönjük a bulit...Nagyon jól éreztem magamat!És szerintem Paul is.-Sandítottam hátra.Paul Sammel beszélt.

-Mi is már készülünk haza...Elég fáradtak vagyunk.-Mosolygott Emily.-Nincs mit köszönni...Máskor is gyertek!!!-Kötötte a lelkemre.

-Oh szerintem nem kell ezt kétszer mondani...Jövünk amikor hívtok.-Mondtam.-Na szia!

-Sziasztok!-Intett Emily.

-Mehetünk?-Lépett oda hozzám Paul.

-Ja...Álmos vagyok...-Sóhajtottam.

Elindultunk a kocsihoz.

-Elena!Paul!-Kiáltott utánnunk valaki.Megfordultunk és a szemem elkerekedett.Leah tartott felénk.

Odaért hozzánk...-Szóval Elena...Sajnálom a mait...Belátom hülye voltam...Bocsánat...A beszólásokért és minden másért...-Mondta lesütött szemmel.

-Semmi baj Leah...Megértelek...-Mondtam.-Kezdjük előlről a dolgokat és felejtsük el ezt a mai kis malőrt.-Mosolyogtam rá.

-Köszi...-Mosolygott vissza.-Na...Nem tartalak fel Titeket.-Mondta és hátat fordított.Vissza ment a többiekhez.

Beültünk a kocsiba.

-Na jó...Nekem ez már sok...-Dőltem hátra.

-Nekem is...Ismerem Leaht...Nem olyan fajta hogy hipp-hopp bocsánatot kér...Áh.-Temette kezeibe az arcát Paul.

-Még az álom is ki ment a szememből...De azért menyjünk haza...-Mondtam.Paul indított.

Fél óra múlva már a házam előtt álltunk meg...

9.Fejezet: Féltékenység...

Leah már ott ücsörgött egy uszadék fán, a sziklák mögött.

-Jake, Paul, Embry!Ti változzatok át és húzzatok farönköket a tűzrakóhely köré!Addig Jared és Én megcsináljuk a tűzrakó helyet...-Mondta Sam majd Rám és Leahra pillantott.-Lányok ti...foglaljátok el magatokat valahogy...-Vont vállat.

-Én is át tudok változni!Segíteni akarok!-Nyavajgott Leah.

-Öhm Leah!tt még én vagyok az Alpha.-Mondta Sam mire Leah puffogva visszaült a helyére.

Én zavartan leültem a meleg homokba, hátamat egy sziklának támasztva.Elővettem a mobilomat...

Először rajzolni próbáltam rajta de az nem ment, úgyhogy inkább az internetre mentem fel.A tizennyolcadik szülinapomra kaptam.Egy lila Apple I Phone.

Imádtam!!!

Nekiálltam olvasgatni néhány hírt, aztán a blogokat néztem át.Semmi új...

Mindvégig magamon éreztem Leah szúrós pillantását.

Egyszer felpillantottam.A szemünk találkozott.Szemkontaktus jött létre...

Amit egy szürke farkas zavart meg.

-Paul!-Álltam fel hogy meg tudjam simogatni a farkasomat.

-Hé, Problémás Szürke!-Nevetett fel Leah.-Össze ne törd a kis plázatyúkodat...-Mondta gúnyosan.

Paul morogni kezdett.

-Hagyd!-Öleltem át a nyakát gyorsan.Majd egy puszit nyomtam acél-szürke pofájára.

Lenyugodott...

Aztán ment is vissza a többiekhez segíten.Én visszaültem a homokba és újra a telefonommal szórakoztam.

Most egy vörös farkas jött oda hozzám, Jake volt az.

-Hé, mi az pajti!-Simogattam meg a farkas lehajtott fejét.

Fáradtan ledobta magát a szikla tövébe, fejét pedig az ölembe hajtotta.Mint mindig, Leah most ezt is csúnyán szemlélte.

-Paul féltékeny lesz...-Mormogta.Erre megjelent a szürke farkas.Azt vártam amit Leah mondott, hogy féltékeny lesz, de nem.Megkerült minket és a másik oldalamra feküdt le.

Jake farkas felállt, megrázta magát aztán ment vissza a többiekhez.

Paul farkas kihasználva a dolgokat közelebb csusszant hozzám és nagy, busa fejét az ölembe hajtotta.Elkezdtem simogatni és lopva Leahra pillantottam.Szemeiben fájdalmat, irigységet és szomorúságot pillantottam meg.És ami a legmegdöbbentőbb volt...Könnyeket szorított vissza.

Gyorsan vissza fordultam Paulhoz.

Simogttam...Megpróbáltam nem oda figyelni Leahra.A többi farkas odajött hozzánk.Ezzel azt gondoltam hogy végeztek.

Visszaindultunk a házhoz.Leah persze szótlanul előre vágtatott...

-Féltékeny.-Sóhajtott Sam.-Ne is foglalkozz vele, Elena...A beszólásaival és a tetteivel sem...

-Tudom...És igyekszem...Csak...Olyan rossz így látni egy embert...egy lányt...-Mondtam halkan.-Tudom milyen rossz ez az érzés számára...

-Leah erős csaj...Kibírja majd...-Vont vállat Jake.

-Bizony...És lökött is!-Mondta Embry vigyorogva.

-Ja...Az tuti hogy a csaj nem igazán százas!-Fűzte hozzá Embry megjátszva az okost.

-Embry...Ha őszinte akarok lenni...Te sem vagy százas az biztos...-Böktem oldalba Embryt nevetve.

-Kösz!Ez jól esett!-Vágta be a műdurcát, amin a többi srác csak nevetett.

-Jaaj!Tudod hogy én így szeretlek!-Mondtam és megöleltem.-Legyél akármilyen hülye is...A barátom vagy!-Vigyorodtam el.

-Na azért!-Mondta Embry.

Nevetgélve értünk vissza a házhoz, ahol egy nagy, tagba szakadt fiú állt.Legalább két méter magas volt, hófehér bőrű, szemei pedig mint az arany...

-Mit keresel itt Emett?!-Mordult rá Sam az idegenre.

-Neked is szia Sam...Carlaisle küldött.Hogy segítséget kérjen.-Mondta a srác.

-Segítséget?!-Húzta fel a szemöldökét Sam.Erre Jake, Paul és a többiek oda léptek Emetthez.

-Idegen vámpírok jöttek Forksba és a környékre...Csak szólni szerettünk volna hogy tartsátok nyitva a szemeteket, mert lehet hogy átjönnek La Pushba is.-Hadarta el gyorsan.

-Kösz a hírt de mi mindig nyitott szemmel járunk...-Vot vállat Sam.

-Az lehet hogy Ti igen...De a Lenyomataitok is?-Nézett rám majd Emilyre Emett...

8.Fejezet: Leah Clearwater

Már négy óra volt amikor felvettem az új farmeromat, egy mélyen V kivágású citromsárga pólót, egy fekete pulcsit és a szokásos lila tornacipőmet.
-Paul!Kivasaljam a hajamat vagy maradjon így, göndören?-Kiabáltam le a lépcsőn.
-Te tudod...Ahogy érzed.-Káltott vissza.
-Akkor így hagyom...-Vontam vállat.
Javítottam a sminkemen, befújtam magam az új Adidas, gyümölcsös parfümömmel és kész is voltam.Fél öt volt.
-Mennyünk?-Kukkantottam be a nappaliba.
-Mehetünk...Még segítünk készülődni a többieknek Te meg segíthetsz a konyha terén Emilynek, Kimnek és Lea...-Harapta el a mondat végét.
-Oké!-Úgy tettem mint ha nem hallottam volna Leah nevét.-Akkor mennyünk.-Mondtam.
Ismét Paul kocsijával mentünk.
Egész úton pörgött az agyam: "Vajon mit fogok mondani neki?...Hogy fog reagálni arra hogy Paul és Én...?"
-Megjöttünk!-Zökkentett ki Paul a gondolataimból.Aggódva fürkészte az arcomat.-Leah már itt van...-Pillantott a ház előtt álló sárga Porsche-ra.
Kiszálltunk.
-Paul!-Intett Sam nekünk.
-Szia!-Intett vissza Paul majd átkarolta a derekamat.
Ekkor robbant ki a házból egy barna hajú lány.Egyből Paulra nézett majd rám...
-Szia Leah...-Köszönt Paul.
-Szia Paul...-Morogta a lány.
Szemét le sem vette rólam.
-Ez ki?-Bökött fejével felém.
-Ő itt...Elena, a Lenyomatom.-Mondta Paul.
A "Lenyomatom" szóra Leah lemerevedett.Arcára ki volt írva mit érez: Gyűlöletet, szomorúságot, fájdalmat, irigységet.
-Leah...-Szólalt meg Leah mögött Emily.
-Szia Em...-Mosolyogtam Emilyre.
-Áh szia Elena, szia Paul!-Mosolygott vissza Emily.
Leah hátrébb lépett és elindult a fiúk felé.
-Ez durva volt...-Súgtam oda Paulnak.
-Ez még semmi...-Mormogta Paul.
Bementünk a házba Emily után.
Egy idő után felálltam.
-Segítsek Em?-Léptem mellé.
-Nem kell...-Rázta meg a fejét.-Már végeztem...Leah segített.
-Ja...Értem...-Mondtam majd vissza mentem Paulhoz és leültem mellé.
-Elena, Paul!Lemegyünk a partra előkészíteni a helyet.Jöttök?-Jött be Jared és Embry.
-Megyünk...-Állt fel Paul.Én is felálltam és együtt kimentünk a többiekhez.
Leah elől nevetgélt (elég megjátszottan) Sammel és Jareddel.
Jake, Embry, Paul és Én hátul maradtunk.
-Gyűlölöm...-Mormogta Embry.
-Vágjunk jó képet a dolgokhoz Tesó!-Vigyorodott el megjátszottan Jared.
Kuncogtam ezen a "viccelődésen" mire Leah hátra nézett és egy szikrázó pillantást lövellt felém.
-Majd megölt a pillantásával...-Súgta oda Jared vigyorogva.-Ne hagyd magad Csajszi!-Bökött oldalba Embry.
Kihúztam magam...
Ami hiba volt.Leah otthagyta Samet és elindult felénk.
-Öhm...Jake...Mi újság?-Kérdeztem zavartan.
-Semmi különös...Várom már a bulit.Veled?-Mosolygott Rám Jake csillogó szemekkel.
-Semmi...Most fogok meghalni...-Suttogtam mire Jake elvigyorodott.
-Paul...Olyan rég nem találkoztunk...Mi újság feléd?-Lépett Paul mellé szívélyes (ál)mosollyal Leah.
Egy pillanatra felvillant a féltékenység és a düh bennem amikor Paul vissza mosolygott Rá.Aztán a felismerés...: Mi van ha nemcsak Leah érez Paul iránt még valamit?Hanem Paul is Leah iránt...-Pörgettem az agyamat.
-Semmi különös...Mint ahogy látod boldog vagyok Vele...-Húzott maga mellé szorosan Paul mire Leah ismét egy megsemmisítő pillantást küldött felém.
-Örülök...-Dörmögte Leah.Ekkor felcsillant a szeme.-És Vele is olyan boldog vagy mint velem voltál?-Kérdezte.
Erre Paul nem válaszolt...
-Szóval nem...-Vont vállat Leah.-Na mindegy...Te rontod el az életedet, úgy ahogy akarod.-Mondta majd mosolyogva elindult előre aztán vissza fordult.-Ja és...Lina...Ja...Bocs Elena...Ugye?...Vigyázz Paulra ja...és persze megadra...-Mosolygott bájosan Leah.
Értetlenül bámultam távolodó alakja után.
-Ez most megfenyegetett?!-Harsantam fel.
-Uh...Ez szép volt...Vagyis...Dúúrva.-Köszörülte meg a torkát Embry.
-Úgy tűnik Kislány...-Pislogott Jared is.
Sam is csatlakozott hozzánk és elkezdtünk készülődni...

7.Fejezet: Hosszú éjszaka (18+)

Már a nappaliban ültünk és a tévét néztük amikor Paulhoz bújtam.

-Úgy félek...-Sóhajtottam.

-Leahtól?-Ölelt át.Én bólintottam.-Nem engedem hogy bántson...Megvédelek!-Mondta majd egy csókot nyomott homlokomra.

-Én annyira szeretlek...ÉS...Nem tudnék élni sem nélküled...Ez komoly...-Mondtam halkan majd felnéztem Paulra.

-Én is Téged...Nem is hinnéd hogy mennyire.-Mondta.

Megcsókoltam.Ismét az ölében ültem.Mintha a múltat élnénk át újra...Csak most Paul nem lökött le magáról. :) .

-Gyere...-Súgta Paul a nyakamba majd felemelt és felvitt a lépcsőn...Egyenesen az ágyamba mentünk.

Én feküdtem alul, Paul pedig fölöttem.Benyúltam a pólója alá...Amikor az oldalát simítottam végig megremegett.

-Csikis vagy?-Nevettem fel.

-Kicsit...-Vont vállat.

-Na ezt megjegyzem...Későbbre jó lesz.-Mondtam és megcsókoltam ismét.

Levettem a pólóját...Ő is az enyémet.

-Annyira gyönyörű vagy...-Nézett végig rajtam.

-Nem...Én csak egy átlagos lány vagyok...De ha veled vagyok...Akkor tényleg gyönyörű vagyok...-Suttogtam a fülébe.

Melleim neki feszültek mellkasának amikor magához ölelt.Úgy éreztem hogy összeforrtunk...

Paul legalább egy fejjel volt nálam magasabb...

Így a hasamnál éreztem kemény, forró vágyát...

Ajkaimmal a szájától, a nyakán át elindultam a mellkasa felé...Csókoltam ahol értem.Amikor a mellkasánál jártam éreztem heves szívverését és szapora légzését.

Kezemmel elindultam lefelé...mellkas, has és a forróság...

Kezemet köré fontam majd elengedtem...Felcsúsztam és megcsókoltam Pault.

Ahogy hozzám szorította csípőjét kélyes nyögés szakadt fel belőlem...Aztán éreztem a forróságot az ölembe.Az agyamba tüzes nyílként hasított a tudat: Most fogattam magamba Pault!

Elmosolyodtam.-Szeretlek!-Nyögtem a fülébe...

-Én is...Téged...-Mondta majd ismét magához ölelt...

>0<

Az a néhány óra gyorsan elrepült...Az első alkalom...A legjobb volt...Még soha nem éreztem ezt a forróságot...Pault...

Aztán elaludtam...

-Nee!-Ordítottam fel.Zihálva felültem az ágyon...Ugyan az a rémálom...Paul meghalt...Jake megölte...

-Mi az, Elena?-Ült fel Paul rémülten.

-Semmi...Bocs...Csak rémálom...-Ráztam meg a fejemet.-Bocs hogy felkeltettelek...Sajnálom...-Hanyatlottam vissza az ágyra.

-Akarsz róla beszélni?-Nézett rám Paul.

-Nem...-Ráztam meg a fejemet.Paulnak van elég dolga...Nem kell hogy ez is Őt nyomja...-Köszi de nem lényeges...Felejtsük el.

-Oké...-Feküdt vissza Paul is.

Megfordultam és hozzá bújtam.

-Nyugi aludj csak...-Simogatta nyugtatóan a hátamat.-Itt vagyok...

Lehunytam a szememet.És próbáltam elaludni...

A nap vakító sugarai keltettek.Kinyitottam a szememet és az órára néztem: 10:23.

Lustán kikászálódtam az ágyból, felvettem a selyem köpenyemet és lebotorkáltam a lépcsőn.A konyhából isteni illatok szálldogáltak kifelé.

-Jó reggelt...-Mentem be a konyhába.

-Neked is!-Mosolygott rám Paul.Odamentem hozzá adtam egy puszit az arcára majd töltöttem magamnak egy kávét.

Leültem az asztal mellé.

-Amúgy...Te mi a francot csinálsz?-Ásítottam egy hatalmasat.

-Reggelit a világ leggyönyörűbb, legjobb csajának.-Mondta majd letett elém egy tányér sajtos-sonkás omlettet.

-Óh de édes vaagy!-Mosolyogtam rá.

Leült velem szemben.Enni kezdtünk.

Felálltam és a hűtőhöz mentem, tejért.Vettem egy poharat.-Kérsz Te is?-Kérdeztem Paulra nézve.

-Igen köszi.-Mondta.Levettem mégegy poharat és abba is tejet töltöttem.

Megreggeliztünk...

-Megyek...Rendbe szedem magam.-Mondtam majd felmentem a lépcsőn.

Lezuhanyoztam, hajat mostam...

Aztán kiszálltam a kabinból.Megszárítottam a loknikat, kisminkeltem magamat és felvettem a tegnapi farmeromat és egy egyszerű, fekete pólót.A hajamat még nem vasalom ki...

Visszamentem Paulhoz és néztük a tévét...