8.Fejezet: Leah Clearwater

Már négy óra volt amikor felvettem az új farmeromat, egy mélyen V kivágású citromsárga pólót, egy fekete pulcsit és a szokásos lila tornacipőmet.
-Paul!Kivasaljam a hajamat vagy maradjon így, göndören?-Kiabáltam le a lépcsőn.
-Te tudod...Ahogy érzed.-Káltott vissza.
-Akkor így hagyom...-Vontam vállat.
Javítottam a sminkemen, befújtam magam az új Adidas, gyümölcsös parfümömmel és kész is voltam.Fél öt volt.
-Mennyünk?-Kukkantottam be a nappaliba.
-Mehetünk...Még segítünk készülődni a többieknek Te meg segíthetsz a konyha terén Emilynek, Kimnek és Lea...-Harapta el a mondat végét.
-Oké!-Úgy tettem mint ha nem hallottam volna Leah nevét.-Akkor mennyünk.-Mondtam.
Ismét Paul kocsijával mentünk.
Egész úton pörgött az agyam: "Vajon mit fogok mondani neki?...Hogy fog reagálni arra hogy Paul és Én...?"
-Megjöttünk!-Zökkentett ki Paul a gondolataimból.Aggódva fürkészte az arcomat.-Leah már itt van...-Pillantott a ház előtt álló sárga Porsche-ra.
Kiszálltunk.
-Paul!-Intett Sam nekünk.
-Szia!-Intett vissza Paul majd átkarolta a derekamat.
Ekkor robbant ki a házból egy barna hajú lány.Egyből Paulra nézett majd rám...
-Szia Leah...-Köszönt Paul.
-Szia Paul...-Morogta a lány.
Szemét le sem vette rólam.
-Ez ki?-Bökött fejével felém.
-Ő itt...Elena, a Lenyomatom.-Mondta Paul.
A "Lenyomatom" szóra Leah lemerevedett.Arcára ki volt írva mit érez: Gyűlöletet, szomorúságot, fájdalmat, irigységet.
-Leah...-Szólalt meg Leah mögött Emily.
-Szia Em...-Mosolyogtam Emilyre.
-Áh szia Elena, szia Paul!-Mosolygott vissza Emily.
Leah hátrébb lépett és elindult a fiúk felé.
-Ez durva volt...-Súgtam oda Paulnak.
-Ez még semmi...-Mormogta Paul.
Bementünk a házba Emily után.
Egy idő után felálltam.
-Segítsek Em?-Léptem mellé.
-Nem kell...-Rázta meg a fejét.-Már végeztem...Leah segített.
-Ja...Értem...-Mondtam majd vissza mentem Paulhoz és leültem mellé.
-Elena, Paul!Lemegyünk a partra előkészíteni a helyet.Jöttök?-Jött be Jared és Embry.
-Megyünk...-Állt fel Paul.Én is felálltam és együtt kimentünk a többiekhez.
Leah elől nevetgélt (elég megjátszottan) Sammel és Jareddel.
Jake, Embry, Paul és Én hátul maradtunk.
-Gyűlölöm...-Mormogta Embry.
-Vágjunk jó képet a dolgokhoz Tesó!-Vigyorodott el megjátszottan Jared.
Kuncogtam ezen a "viccelődésen" mire Leah hátra nézett és egy szikrázó pillantást lövellt felém.
-Majd megölt a pillantásával...-Súgta oda Jared vigyorogva.-Ne hagyd magad Csajszi!-Bökött oldalba Embry.
Kihúztam magam...
Ami hiba volt.Leah otthagyta Samet és elindult felénk.
-Öhm...Jake...Mi újság?-Kérdeztem zavartan.
-Semmi különös...Várom már a bulit.Veled?-Mosolygott Rám Jake csillogó szemekkel.
-Semmi...Most fogok meghalni...-Suttogtam mire Jake elvigyorodott.
-Paul...Olyan rég nem találkoztunk...Mi újság feléd?-Lépett Paul mellé szívélyes (ál)mosollyal Leah.
Egy pillanatra felvillant a féltékenység és a düh bennem amikor Paul vissza mosolygott Rá.Aztán a felismerés...: Mi van ha nemcsak Leah érez Paul iránt még valamit?Hanem Paul is Leah iránt...-Pörgettem az agyamat.
-Semmi különös...Mint ahogy látod boldog vagyok Vele...-Húzott maga mellé szorosan Paul mire Leah ismét egy megsemmisítő pillantást küldött felém.
-Örülök...-Dörmögte Leah.Ekkor felcsillant a szeme.-És Vele is olyan boldog vagy mint velem voltál?-Kérdezte.
Erre Paul nem válaszolt...
-Szóval nem...-Vont vállat Leah.-Na mindegy...Te rontod el az életedet, úgy ahogy akarod.-Mondta majd mosolyogva elindult előre aztán vissza fordult.-Ja és...Lina...Ja...Bocs Elena...Ugye?...Vigyázz Paulra ja...és persze megadra...-Mosolygott bájosan Leah.
Értetlenül bámultam távolodó alakja után.
-Ez most megfenyegetett?!-Harsantam fel.
-Uh...Ez szép volt...Vagyis...Dúúrva.-Köszörülte meg a torkát Embry.
-Úgy tűnik Kislány...-Pislogott Jared is.
Sam is csatlakozott hozzánk és elkezdtünk készülődni...

7.Fejezet: Hosszú éjszaka (18+)

Már a nappaliban ültünk és a tévét néztük amikor Paulhoz bújtam.

-Úgy félek...-Sóhajtottam.

-Leahtól?-Ölelt át.Én bólintottam.-Nem engedem hogy bántson...Megvédelek!-Mondta majd egy csókot nyomott homlokomra.

-Én annyira szeretlek...ÉS...Nem tudnék élni sem nélküled...Ez komoly...-Mondtam halkan majd felnéztem Paulra.

-Én is Téged...Nem is hinnéd hogy mennyire.-Mondta.

Megcsókoltam.Ismét az ölében ültem.Mintha a múltat élnénk át újra...Csak most Paul nem lökött le magáról. :) .

-Gyere...-Súgta Paul a nyakamba majd felemelt és felvitt a lépcsőn...Egyenesen az ágyamba mentünk.

Én feküdtem alul, Paul pedig fölöttem.Benyúltam a pólója alá...Amikor az oldalát simítottam végig megremegett.

-Csikis vagy?-Nevettem fel.

-Kicsit...-Vont vállat.

-Na ezt megjegyzem...Későbbre jó lesz.-Mondtam és megcsókoltam ismét.

Levettem a pólóját...Ő is az enyémet.

-Annyira gyönyörű vagy...-Nézett végig rajtam.

-Nem...Én csak egy átlagos lány vagyok...De ha veled vagyok...Akkor tényleg gyönyörű vagyok...-Suttogtam a fülébe.

Melleim neki feszültek mellkasának amikor magához ölelt.Úgy éreztem hogy összeforrtunk...

Paul legalább egy fejjel volt nálam magasabb...

Így a hasamnál éreztem kemény, forró vágyát...

Ajkaimmal a szájától, a nyakán át elindultam a mellkasa felé...Csókoltam ahol értem.Amikor a mellkasánál jártam éreztem heves szívverését és szapora légzését.

Kezemmel elindultam lefelé...mellkas, has és a forróság...

Kezemet köré fontam majd elengedtem...Felcsúsztam és megcsókoltam Pault.

Ahogy hozzám szorította csípőjét kélyes nyögés szakadt fel belőlem...Aztán éreztem a forróságot az ölembe.Az agyamba tüzes nyílként hasított a tudat: Most fogattam magamba Pault!

Elmosolyodtam.-Szeretlek!-Nyögtem a fülébe...

-Én is...Téged...-Mondta majd ismét magához ölelt...

>0<

Az a néhány óra gyorsan elrepült...Az első alkalom...A legjobb volt...Még soha nem éreztem ezt a forróságot...Pault...

Aztán elaludtam...

-Nee!-Ordítottam fel.Zihálva felültem az ágyon...Ugyan az a rémálom...Paul meghalt...Jake megölte...

-Mi az, Elena?-Ült fel Paul rémülten.

-Semmi...Bocs...Csak rémálom...-Ráztam meg a fejemet.-Bocs hogy felkeltettelek...Sajnálom...-Hanyatlottam vissza az ágyra.

-Akarsz róla beszélni?-Nézett rám Paul.

-Nem...-Ráztam meg a fejemet.Paulnak van elég dolga...Nem kell hogy ez is Őt nyomja...-Köszi de nem lényeges...Felejtsük el.

-Oké...-Feküdt vissza Paul is.

Megfordultam és hozzá bújtam.

-Nyugi aludj csak...-Simogatta nyugtatóan a hátamat.-Itt vagyok...

Lehunytam a szememet.És próbáltam elaludni...

A nap vakító sugarai keltettek.Kinyitottam a szememet és az órára néztem: 10:23.

Lustán kikászálódtam az ágyból, felvettem a selyem köpenyemet és lebotorkáltam a lépcsőn.A konyhából isteni illatok szálldogáltak kifelé.

-Jó reggelt...-Mentem be a konyhába.

-Neked is!-Mosolygott rám Paul.Odamentem hozzá adtam egy puszit az arcára majd töltöttem magamnak egy kávét.

Leültem az asztal mellé.

-Amúgy...Te mi a francot csinálsz?-Ásítottam egy hatalmasat.

-Reggelit a világ leggyönyörűbb, legjobb csajának.-Mondta majd letett elém egy tányér sajtos-sonkás omlettet.

-Óh de édes vaagy!-Mosolyogtam rá.

Leült velem szemben.Enni kezdtünk.

Felálltam és a hűtőhöz mentem, tejért.Vettem egy poharat.-Kérsz Te is?-Kérdeztem Paulra nézve.

-Igen köszi.-Mondta.Levettem mégegy poharat és abba is tejet töltöttem.

Megreggeliztünk...

-Megyek...Rendbe szedem magam.-Mondtam majd felmentem a lépcsőn.

Lezuhanyoztam, hajat mostam...

Aztán kiszálltam a kabinból.Megszárítottam a loknikat, kisminkeltem magamat és felvettem a tegnapi farmeromat és egy egyszerű, fekete pólót.A hajamat még nem vasalom ki...

Visszamentem Paulhoz és néztük a tévét...

6.Fejezet: Nagyi vs. Paul

Negyed óra múlva már a kórházi liftet vártuk.

-Nagyi alaposan meg fog lepődni hogy nem egyedül megyek...-Mosolyodtam el.

Paul is mosolyra húzta a száját.A lift megérkezett, mi beszálltunk és indultunk is.

A nyolcas szoba előtt megálltam.-Gyűjts erőt, itt vagyunk...-Vigyorogtam Paulra.

Ő csak bólintott és kinyitotta nekem az ajtót.

-Szia Nagyi!-Köszöntem a nagyinak aki fáradtan rám mosolygott.-Nagyi...Hoztam neked valakit...-Mondtam és behúztam Pault.-Ő itt Paul.A barátom.

-Jó napot!-Mosolygott Paul nagyira.

-Sziasztok!-Ült fel Nagyi az ágyban.-Örülök hogy megismerhetlek.-Mondta mosolyogva.

-Én örülök hogy megismerhetem...-Ült le mellém Paul egy székre.

-És mióta vagytok együtt?-Kérdezte Nagyi kíváncsian.

-Nem olyan rég óta...De...Nagyon szeretjük egymást és ez komoly...komoly kapcsolat...Paul már...nálam...vagyis nálunk lakik.-Vallottam be elpirulva.

-Remek!-Csapta össze Nagyi a tenyerét.-Úgy is elkél az erős férfi kéz a ház körül.-Mondta.-De Paul...Nagyon vigyázz az én kicsi Unokámra ám!

-Óó...Arra nincs gond!-Böktem oldalba Pault.-Nagyon vigyáz Rám és segít mindenben.-Mosolyogtam.

-Akkor jó.Bízom bennetek.-Bólintott Nagyi.-És...Mi a mai programotok?-Terelte el a témát.

-Hát...Szerintem lemegyünk a partra.A barátokhoz...Holnap lesz egy kis buli.Tábortüzes, óceánpartos...-Vontam vállat.

-Érezzétek jól magatokat.-Mondta.

-És amúgy hogy vagy ma?-Fogtam meg a kezét.

-Jól-jól...Bár fáj az oldalam és rettentően álmos vagyok a gyógyszerektől.

-Jaaj Nagyi...Már várunk haza...-Sóhajtottam.

Egy kicsit még beszélgettünk, de egy fiatal nővér beszólt hogy vége a látogatási időnek.

-Mennünk kell Nagyi.Jövök amint tudok.-Mondtam és egy puszit nyomtam a homlokára.-Gyógyulj meg hamar!-Mondtam.

Paul a hejére vitte a székeket aztán indultunk is.

-Sziasztok!-Intett Nagyi.

-Nagyon aranyos.-Mondta Paul amikor kiértünk a parkolóba.-Az unokája hasonlít rá.-Karolta át a derekamat.

-Köszi...És igen...Ő is olyan meggondolatlan, önfejű és visszahúzódó mint én.-Nevettem fel.

Beültünk a kocsiba és a partot vettük irányba.

-Miért lesz amúgy a buli?Valami szülinap vagy mi?-Kérdeztem egy idő után.

-Nem...Hát...Jarednek nem kell ok hogy bulit csináljon...de ez a buli neked és nekem lesz összehozva...A Bevésődésünk örömére.-Vont vállat Paul.

-Minek a milyére?-Vontam fel a szemöldökömet.

-Bevésődés...Ja...Még nem meséltem róla.Ez a farkasoknál olyan mint az első látásra szerelem.Csak sokkal erősebb és egy életre szól.Így találjuk meg a párunkat.Te az én Lenyomatom vagy ami azt jelenti hogy be vagyunk vésődve egymásba.-Magyarázta el röviden és tömören Paul.

-Hogy én ezen miért nem lepődöm meg...-Nevettem fel.-Szeretlek!-Mondtam és megpusziltam az arcát.

Megálltunk a part szélén.

Kiszálltunk és lesétáltunk kéz a kézben a vízhez.

-Hé!Sziasztok!-Kiáltott oda nekünk Embry.

-Szia!-Mosolyogtam rá.

-Héé...Ti ketten?-Nézett kezünkre kaján vigyorral.

-Igen és már mindent tudok Embry.-Válaszoltam Paul helyett.

-Gratulálok, Miss Lenyomat!-Mondta Embry.

-Hé sziasztok!-Köszöntek ránk a többiek.

-Sziasztok srácok!-Intett Paul.

-Sziasztok!-Mosolyogtam rá az érkezőkre.

-Hallottam tudsz mindenről, Elena.-Fordult felém Sam.-Remélem tudod, hogy mostmár Te is felelsz a falkáért és hozzánk tartozol.

-Igen...És köszönöm hogy bíztok bennem.-Mondtam és bólintottam.-Öhm...Emily merre van?-Kérdeztem inkább.

-Ő otthon maradt.Itt van Leah...-Mondta.-Az unokahúga...Paul...volt barátnője.-Nézett Paulra.

-Hogy mi van?!-Kapta fel a fejét Paul.-Mit keres itt?!

-Holnap Ő is jön a buliba...-Vont vállat Sam.-Reméljük nem fog balhézni...

-Reméld is...-Sóhajtott Paul.

-Bocs...De Én nem vagyok képben...Valaki elmagyarázná nekem?-Kérdeztem.

-Az a tyúk nem százas ennyi...-Mondta Embry.

-Tudod...Leah és Én együtt voltunk két évig...Mindenki azt hitte hogy Ő az Én bevésődésem de nem...Nem éreztem azt ránta mint irántad.Elég csúnyán váltunk el...Azóta nem is volt itt La Pushban...Ennek már több mint fél éve.

-Uh...ÉS a "Balhézás" szó alatt mit értetek?-Nyeltem nagyot.

-Hát...Röviden és tömören: Utálni fog Téged...És ezt ki is fogja mutatni.-Mondta Paul.

-Ő is...farkas?-Tettem fel számomra a leginkább furdaló kérdést mire bólntás volt a válasz.

-Ez ki fog nyírni engem...-Kezdtem pánikba esni.-Meg fog ölni, szét fog tépni...-Pánikoltam.

-Dehogy, Elena!Megvédelek, emlékszel?-Karolt át Paul.

-Igen...-Mondtam és ezzel le is zártuk a témát...A nap hamar elszállt...

5.Fejezet: A Falka Titok

-Tudod ez nem olyan dolog amit elmond az ember csak úgy hipp-hopp egy másiknak...-Kezdett bele.

Nem vagyok olyan ember aki számon kér egy másikat de ennek most eljött az ideje.-Jaj Paul!Mondd már!Hidd el nem ogok se haragodni se elfordulni tőled...-Kérleltem.

Ekkor hrtelen felállt és járkálni kezdett fel-alá a szobában.

Amikor már vagy egy perce járkált fel s alá felálltam és átöleltem.-Paul!Hát nem érted?!Szeretlek és nem érdekel hogy milyen titkaid vannak.Szeretlek és szeretni is foglak a titkaiddal együtt!-Suttogtam neki.

Ő szorosan magához ölelt.-Elena...Én nem vagyok a szavak embere.Gyere le a kertbe és meg mutatom a valóságot.-Mondta majd kezemet megfogva lementünk a kertbe.

Szótlanul leültetett a kerti hintaágyba.

-Maradj itt, bármi is történik ne fuss el és ne is sikíts!-Kötötte a lelkemre mire egy bólintás volt a válasz.

Vagy két méterrel hátra ment.

Egy pillanat alatt ugrott egyet és amikor földet ért...

Egy hatalmas acél szürke farkas állt előttem.Ilyesztő de mégis gyönyörű volt.

Ekkor az agyamba belehasított a tudat: Ez a farkas Paul...Mint az álmomban.

-Paul...-Suttogtam majd felálltam és két lépést közelebb mentem a farkashoz, ami kb. 3x volt akkora mint egy jóó nagy farkas.

Paul Farkas leült a földre és tekintetét Rám függesztette.

Már egy karnyújtásnyira álltam előtte amikor felállt ismét.

Karomat kinyújtva megérintettem hatalmas nyakát.Bele túrtam a jó puha szőrbe.Átöleltem a farkast.-Szeretlek Paul!-Suttogtam bele a jó puha bundájába.

A farkas vállamra hajtotta hatalmas fejét.

-Köszönöm hogy elmondtad...vagyis megmutattad nekem...-Léptem hátrébb.-Ezek szerint akkor...Sam és a többiek is?...-Kérdeztem mire egy bólintás szerűség jött válaszul.

-Kérlek...Változz vissza.Lenne egy csomó kérdésem...és nem szeretném ha valaki meglátna Téged...Így.-Mondtam.-Ja...De nincs ruhád...-Jutott eszembe.-Tényleg...Menny haza Paul, és öltözz fel...Ja...és hozz magadnak néhány cuccot...Néhány napig talán megengedem hogy a vendégem legyél.-Öleltem át ismét vastag nyakát majd egy puszit nyomtam a pofájára.

Aztán Paul berohant az erdőbe.Én pedig vissza mentem a házba.

Már hajnalodott.Ránéztem a fali órára: 05:24.

A kenyér pirítóba beraktam kenyeret elő vettem a vajat, a lekvárt és a tejet.

Amikor már a sokadik kenyeret raktam be a pirítóba megérkezett Paul.

-Szia!-Ölelt át hátulól és csókot nyomott a nyakamra.-Reggeli?-Kérdezte.

-Szia!-Mosolyodtam el.-Igen, reggeli.Gondolom éhes vagy...Egyél nyugodtan és meg addig befejezem.-Mondtam az asztal felé bökve amin már vagy tíz szelet pirtós volt egy tányéron.

-Köszi és...Igen, éhes vagyok.-Mondta majd leült.

Amikor végeztem a reggeli készítésével leültem Paul mellé aki jóízűen falta a reggelijét.

-Be kéne mennem ma a nyagihoz...Már három napja nem voltam bent nála...-Mondtam reggeli közben.-Velem jössz?-Néztem fel Rá.

-Ha nem zavarok igen...-Vonta meg a vállát.

-Remek, úgy is be akarlak neki mutatni...-Vigyorodtam el.-Ha már úgy is itt fogsz lakni...-Mondtam.Majd felálltam és a mosogatóba tettem a tányéromat és a poharamat.

-Oké...-Mondta Paul.

-Ja...És készülj fel rá, hogy vagy ötször el fogja mondani hogy "Vigyázz az én egyetlen kisunokámra!"-Mondtam.-De...Tudom hogy Te vigyázni is fogsz Rám.-Mondtam majd felmentem a lépcsőn.

Lezuhanyoztam, hajat mostam és megszárítottam a hajamat.Most kivételesen nem vasaltam ki.A hajam hullámos volt, már-már göndörnek mondható és szőkés, arany színű.

Kisminkeltem magam.Törölközőbe csavarva léptem be a szobámba ahol Paul ült a kanapén.

-Hé ki ne essen a szemed!-Vigyorogtam rá.-Mondjuk...Még nem láttál így.-Néztem le a lenge kis "ruhámra".

Fogtam a farmeromat, egy lila pólót, egy fekete pulcsit és persze fehérneműket és vissza mentem a fürdőbe.

Felöltözve jöttem vissza.

-Az én kocsimmal mennyünk?-Állt fel Paul a kanapéról.

-Igen...Mehetünk ha gondolod.-Bólintottam.

Fogtam a válltáskámat, felvettem a tornacipőmet és indultunk is.

Paul vezetett ismét.Seattle-be tartottunk a nagy St.Lewis Kórházba.

-Amúgy...Mi a baja a nagyidnak?-Kérdezte Paul.

-Rákos volt...De már úgy néz ki túl van a veszélyen.Kemoterápiát kapott egy hónapig.A haja kihullott de már vissza is nőtt.Emellett...Agyvérzése volt, de tud beszélni és nem bénult le.Nem okozott maradandó károsodást.Viszont...Nagyon súlyos volt az állapota.A tüdeje bevérzett és a vér amit infúzión adtak neki csak úgy átfolyt rajta...

Mostmár talán járkálhat is...de még azért elég gyenge.

-Értem...Ez azért elég nehéz lehetett...-Mondta Paul.-Ha bármi segítség kéne, csak szólj!-Fogta meg a kezemet.

-Köszi.-Mosolyogtam rá.Az út többi részén nem nagyon beszélgettünk...

4.Fejezet: Titkolt érzelem

-Mit csinálsz holnap?-Kérdeztem meg félénken.

-Nem tudom...Unatkozok...És a sráccokkal lemegyünk a partra...Lesz egy buli holnapután.Tábortűz, mi és a srácok bevé...a srácok barátnői.-Mondta gyorsan.Eljönnél...Velem?-Kérdezett vissza.

-El...Ha nem gond...-Mondtam mosolyogva.

-Ugyan!Jöhetsz...Velem!-Mondta.Majd leparkolt a házam előtt.

Kiszálltam és benéztem a kocsi ablakon.-Bejössz?-Mosolyogtam rá mire bólintott.Kiszállt és bezárta a kocsiját.Együtt bementünk a házba.

Bosco már az olvasó fotelemben feküdt és aludt.

Én és Paul leültünk a kanapéra.

-Nagyon jól éreztem ma magam...Veletek...Vagyis...Veled.-Sütöttem le a szememet.

-Én is Veled.Jó gyorsan elszállt ez a nap...tizenegyre értünk oda és tízre vagyunk itt...-Mondta a fali órára nézve.

-Igen.-Bólintottam.-Sírni tudnék hogy vége a napnak...

-Még nincs vége.-Mondta Paul.Majd mélyen a szemembe nézett.

-Nincs...-Suttogtam és én is belefúrtam a tekintetemet az övébe.

Úgy voltunk percekig, mégnem közeledni kezdett felém.Vágytam a csókjára...Nem ismertem még annyira...de én nem éreztem így.Úgy éreztem mint ha több ezer éve ismerném.Ajkai rátapadtak az enyémre.Ő hátra dőlt én meg rá másztam...Szeretem őt, hiába "idegen".Az ölében ültem és csókolóztunk.Egyszer csak lelökött magáról.Egyenesen maga mellé és felállt.

-Ezt nem kellett volna...-Mondta majd elsietett.

-Paul!-Szaladtam utána.Amikor kiértem csak egy szürke árnyat láttam eltűnni az erdőben.-Paul...-Suttogtam mostmár magamnak.Néhány perc múlva vissza ballagtam a házba.Lezuhanyoztam ettem néhány falatot aztán Boscoval a sarkamban felmentem a szobámba.

Azonnal elaludtam...

-Ne!!!-Ordítottam fel.Felültem zihálva az ágyamba.Hideg verejték folyt végig a hátamon.Szörnyű álmom volt!

Két farkas, egy vörös és egy szürke küzdött az erdőben egy tisztáson.Én a tisztás szélén, egy fa mögött álltam és végig néztem az egészet.Aztán a vörös farkas nyert.A szürke vérbe fagyv feküdt a földön.Aztán a farkasok eltűntek és két embe volt ott.Paul és Jake.Paul a földön feküdt, holtan.Jake mellette állt és elégedetten vigyorgott.Paul torka át volt harapva...

Ekkor ébredtem fel...

Szörnyű volt...

Ránéztem az órámra: 2:53.

-Ahh.-Dőltem vissza az ágyba.

Ekkor egy ablak kicsapódott.A szél hangosan süvítve jött be a szobába.

Odarohantam az ablakhoz és becsuktam.

Megfordultam.Pont az erkélyemmel szemben álltam és egy sötét árnyat pillantottam meg.

Lassa oda mentem.Aztán...Paul!Paul nézett be az ablakon.Kinyitottam az erkély ajtót.

-Mit keresel Te itt?-Kérdeztem szemeimet dörzsölgetve.

-Csak...Látni akartalak...-Mondta.

Bejött velem a szobába.

Fáztam mivel egy rövid (és ha azt mondom hogy rövid akkor tényleg naagyon rövid) nadrág és egy top volt rajtam.Leültem az ágyamra és metakartam hideg lábaimat.Paul mellém ült az ágy szélére.

-Nézd...Én úgy...úgy sajnálom hogy megcsókoltalak...Nem akartam, nem kellett volna.-Mentegetőzött de én mosolyogva megráztam a fejemet.

-Nem Paul...Én is akartam.-Mondtam.

-Tényleg?-Csillant fel a szeme.

-Igen.-Mondtam határozottan és bólintottam egyet.Közelebb hajoltam Paulhoz.Karjaimat nyakába fonva megcsókoltam.

Most én dőltem hátra, magammal rántva Pault.

-Én...Szeretlek Tégen!-Suttogtam a fülébe miközben szorosan magamhoz öleltem.

-Én is...Téged.-Mondta.-Csak féltem bevallani...-Mondta zavartan.

Erre elmosolyodtam és újra megcsókoltam.Mindennél jobban vágytam forró és puha ajkaira, finom érintésére és minden másra ami hozzá tartozott...

-Elena...Te...annyi mindent nem tudsz még rólam...-Ült fel Paul.

-Akkor mondd el!-Ültem mellé és biztatóan megfogtam a kezét.

Még nem gondoltam volna milyen mesének, történetnek állok elébe...Egy olyan történetnek amely fenekestől felforgatja eddgi életemet.Ami titkokat és izgalmat hoz unalmas életembe...

3.Fejezet: Ház az erdőben

Reggel nagyon elaludhattam mert egy elég érdekes kép tárult elém amikor felébredtem...

-Jó reggelt álomszuszék!-Mosolygott rám Paul az ágyammal szemben lévő kanapén üldögélve.

-Mennyi az idő?-Mormogtam majd az órámra néztem. 9:47.-Uh bocs, elaludtam!-Mondtam majd kipattantam az ágyból.

-Hé-hé!Semmi baj!-Állt fel Paul.-Készülj el nyugodtan, megvárlak.-Mondta én meg a ruháimmal a kezemben berohantam a fürdőbe.

Gyorsan lezuhanyoztam, kivasaltam a hajamat, kisminkeltem magamat (nem túl erősen, csak szemceruza, szájfény,korrektor, alapozó és szemhélypúder).Felkaptam ruháimat amiket már tegnap ki is választottam.

Egy lila púló amin egy felirat volt: "Hug Me!" és egy széttárt karú rózsaszín szív, mosolygós arccal.Egy sötét farmer, egy lila tornacipő és a fekete, adidas pulcsim.Készen robbantam ki a fürdőből.Felkaptam a mobilomat az éjjeli szekrényemről, lementem a földszintre ahol már Paul várt rám.Fogtam a táskámat és a fekete bőrkabátomat és kimentünk.A ház előtt egy fekete Land Rover terepjáró állt.Nem gondoltam volna hogy Paulnak ilyen kocsija legyen...

-Hú ha!-Néztem a kocsira majd elismerően bólintottam.-Szép, hozzád illik!

-Kösz...-Vonta meg a vállát.-Jó sokáig spóroltam rá...és azért a szüleim is beszálltak...

Beszálltunk a kocsiba.Paul indított.

-Mesélj valamit magadról, az életedről.-Szólaltam meg egy idő után.

-Hát...húsz éves vagyok, van egy öcsém, Frank.Az anyám és Frank New Yorkban élnek...Az apám...egy éve halt meg.-Mondta.-És te?

-Tizennyolc éves vagyok, a szüleim és a bátyám, David meghaltak egy autóbalesetben...Már csak a nagyi maradt nekem de Ő is kórházban van...És persze ott van még Bosco...A szüleimtől kaptam...Akkor voltunk utoljára együtt...Több nem jut eszembe...Ja...Texasból költöztem ide.Úgyhogy...egy cowgirl-lel hozott össze a sors!-Mondtam és úgy csináltam mint ha egy lasszót pörgetnék.-Yeeha!-Mondtam mire mind a kettőnkből kirobbant a röhögés.

Jó kedvűen szálltunk ki a kocsiból egy kicsi erdei ház előtt.

-Öhm...Elena!-Bökött oldalba Paul majd közelebb hajolt.-Ne nézd Emily arcát, dühíti Samet.-Mondta majd tovább indult.

Nem értettem miért mondja ezt de úgy éreztem hamarosan megtudom...

Paul kurjantott egyet majd bement a házba, maga után húzva engem is.

-Paul!Elena!-Fordult felénk egy lány.Ledöbbentem a látványtól.Arca jobb oldalán egy hatalmas heg húzódott.A szemétől egészen az álláig.Gyorsan lekaptam arcáról a tekintetemet és mosolyogni kezdtem.

-Paul...-Szólalt meg mögöttünk egy kemény hang.Megfordultam és egy nagy férfi állt mögöttünk.Ugyan olyan izmos mint Paul.-Ő az?...-Kérdezte Rám pillantva.

-Igen, Sam.-Bólintott Paul.

-Szia, Sam vagyok.-Mosolygott Rám kedvesen.-Emily a jegyesem.-Nézett el a vállam fölött.

-Üdv...Elena vagyok, Elena Parker.-Mutatkoztam be majd viszonoztam a mosolyt.

Ekkor Sam mögött négy srác jelent meg.Mind bejöttek a házba és leültek az asztalhoz.

-Elena, Ők itt a legjobb barátaim.-Mondta a fiúk felé fordulva.-Jacob, Seth, Embry, Quil, Jared és Samet már ismered.-Mutogatott végig rajtuk.

-Hello!Szia!Hali!-Köszöntek a fiúk.

-Sziasztok, Elena Parker vagyok.-Intettem nekik mosolyogva.

A fiúk felálltak z asztaltól majd kimentek.

-Elena, jössz Te is a partra?-Kérdezte Jacob.

-Igen...-Bólintottam.

Jacobbal kimentünk a többi fiú után.

Paul is hátrajött hozzám és Jakehez.-Mi a téma?-Kérdezte.

-Csak...érdeklődök, hogy mindig olyan bolond vagy-e mint velem szoktál lenn.-Vigyorogtam rá szemtelenül.

-Nem!-Rázta meg a fejét hevesen Jake.-Még bolondabb!-Mondta majd meglökte Pault.

-Hé!Nem is annyira!-Lökött vissza Paul.

-Ja...Csak ha jó nőt látsz mi?-Vgyorodott el Paul majd hátrébb ugrott amikor Paul meg akarta lökni.

Én végig nevettem rajtuk.

Amikor ismét kuncogva sétáltunk tovább Jake ismét megszólalt: -Öhm...Elena!...Ti ketten bevé...-Kezdett bele de Paul nyakon vágta.

-Nem...csak barátok vagyunk!-Mondta gyorsan Paul.Szemei rávillantak Jakere aki vette a lapot...Csak én nem tudtam hogy milyen lapot...

-Igen...Még csak barátok vagunk.-Bólintottam.

Paul szeme megcsillant a "még" szócskánál.

Én akkor kapcsoltam...-Ohh...Ez megint hülyén jött ki!-Sóhajtottam.

-Már hozzá szoktunk!-Bökött oldalba Paul.

-Kösz!-Öltöttem rá nyelvet.

Sokat nevettünk és nagyon megkedveltem mindenkit.

Már ideje volt haza mennem...

-Ideje lenne mennem.Későre jár.-Mondtam majd Paulra néztem.-Elvinnél?

-Aha, gyere!-Állt fel a székről.-Majd még jövök.-Intett Paul.-Vagyis...Jövünk.

-Csak ügyesen Paul Cica!-Kiáltott utánunk Embry a nappaliból.

-Hé, Elena!-Jött oda hozzám Emily majd megölelt.-Remélem majd még jössz.-Mosolygott Rám.

-Oh hát ez nem rajtam múlik áám!-Mondtam.-Ha hívtok szívesen.-Bólintottam.

-Oké!Akkor te mindig hívva leszel, akkor jössz amikor akarsz.-Mondta Emily.-Szia!

-Köszönöm a vendéglátást, sziasztok!-Intettem még utoljára majd Paullal kimentünk a kocsihoz és elindultunk...

2.Fejezet: Paul Ryan

Amikor a házamhoz értünk behívtam Pault...

-Gyere be!-Mosolyogtam rá kedvesen.Ő belépett és elismerően bólintott.

-Szépm a házad...-Füttyentett elismerően.

-Kösz...De nem az enyém...még...még a nagymamámé.Ő meg...kórházban van.-Mondtam és kitöltöttem egy-egy pohár üdítőt.

-Tessék!-Nyújtottam oda a poharat Paulnak.

-Kösz...-Fogadta el majd bele ivott.-Na szóval...Mi is volt az erdőben?-Kérdezte Rám nézve.

-Hát...Sétálni voltam Boscoval...És egy farkas elénk ugrott egy bokorból...Nem akart támadni vagy ilyesmi...csak érdeklődött...De akkor is annyira megilyedtem!Vagy 3x nagyobb volt mint egy normális, jóól megtermett farkas...-Mondtam.

-Ne hülyéskedj...Akkora farkas nincs is...-Nevetett fel Paul.Nevetése nem volt meggyőző.nkább ideges.-Mennem kell!-Hajtotta fel az üdítőjét majd felállt.-Itt el tudsz érni ha...van valami!-Nyújtott át egy cetlit.Majd kisietett.

-Neked is szia...-Mondtam abba az irányba nézve ahol az előbb kiment.

Már este nyolc óra volt amikor ismét lementem a konyhába, összedobni valami vacsorát.

Épp egy nagy pohár vizet kortyolgatva bámultam ki az ablakon amikor megpillantottam kint valamit vagy valakit a sötétségben.

Összerezzentem...

Fogalmam sincs miért de az ajtóhoz rohantam és kivágtam azt...Egy szál pólóban és farmerban rontottam ki az éjszakai, csípős levegőre.

Kint nem láttam semmit és senkit.Már kezdtem azt hinni hogy csak képzelődtem amikor közvetlenül előttem megrezzent a bokor és egy ismerős alak jelent meg a félhomályban...Paul volt az.

-Paul!A szívbajt hoztad rám!-Mondtam majd mosolyt erőltettem az acomra.-Mit keresel itt ilyenkor?-Néztem körül.

-Csak...Hiányoztál és kész...-Vonta meg a vállát.-Ja...És bocs hogy csak úgy elmentem...Sajnálom!-Mondta majd elővette a boci szemeit.

-Oké...Felejtsük el...Jó?-Mosolyogtam rá kedvesen.-Gyere be!-Mondtam majd ketten elindultunk be a házba.

Leültünk a nappaliba én meg két pohár kólával jöttem vissza.

-Mi az?Min mosojogsz?-Kérdezte egy idő után Paul rám nézve.

-Semmi...Csak...Te is hiányoztál...Nekem...-Pirultam el.

-Hm...ezt megjegyzem...-Vigyorodott el Paul.-Elena...

-Hm?-Néztem rá.

Látszott rajta hogy nagyon küzd valamivell majd rámnézett és elpirult...-Holnap...n-nem jönnél el v-velem a ba-barátaimhoz?-Dadogta zavartan.Nagyon zavarban volt.Szemét lesütötte.

-De...Szívesen!-Mosolyogtam rá kedvsen.

-Oké...-Bólintot majd megkönnyebbülten felsóhajtott.-Köszi.

-Ugyan!Meg szeretném ismerni a barátaidat is...Biztos olyan rendesek és aranyosak mint te.-Mosolyogtam kedvesen rá.

Elmosolyodott.-Nézd...Most mennem kell őrjá...-Kezdett bele de nem fejezte be a mondatot.-Dolgom van.-Mondta inkább majd felállt.-Kösz a kólát és...minden mást...Holnap reggel tízre jövök érted.-Mondta majd elindult az ajtó felé.

-Paul!-siettem utána és egy puszit nyomtam az arcára...fogalmam sincs miért tettem ezt...-Nem kell csengetned...-Mosolyogtam rá.

-Oké.-Mondta majd megölelt.-Jó éjt!-Mondta.Az ajtónál megállt.-Akkor holnap.-Mosolygott rám majd elment.

Mondhatom az este alig ha négy órát aludtam...Izgultam de nagyon-nagyon vártam már hogy megismerjem Paul barátait...